Ebben a bejegyzésben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy egy kisváros életében hol és hogyan jelennek meg az „őrültek”.
„Én csak azt tudom, milyen örömélményeim vannak. Én is eljárok a turkálóba, szoktam nézegetni ruhákat, ami tetszik, megveszem.” (szociális otthon lakó)
„Sok haverom van mind a két kocsmában, és azok nem néznek le bennünket, azok ugyanúgy beszélgetnek velünk, mint bárkivel.” (szociális otthon lakó)
„A kocsma tájékozódási pont, az intézettől pár háznyira van. A férfiak ide járnak.” (szociális otthon dolgozó)
„Ő vallásos, én azt gondolom, hogy ő ebben a közösségben megtalálta magát, tehát hogy ezekkel az emberekkel megy kirándulni, és hogy ott is mindenki, elfogadták.” (Pszichiátriai osztály, dolgozó)
„Láttam, hogy jár a zöldségeshez, leáll beszélgetni.” (lakossági interjú szociális otthon szomszéd)
„És akkor mondtam neki, hogy rendben van, akkor ennyit vásárolt, akkor nem kell több mindent megfogni, mert más is jön, és nem szeretik. És kiment, és az eladónő teljesen el volt hűlve, hogy maga ezt így ki merte küldeni?” (pszichiátriai osztály, dolgozó)
„Hát, mert barátságos az eladó, és jót lehet vele beszélgetni, ha van véletlen valami olyan, hogy nincs pénzem, akkor azt félrerakják a következő hét péntekig, úgyhogy már ott ismernek, törzsvendég vagyok.” (szociális otthon lakó)
„Hát, azokkal köszönőviszony, éljük a mindennapjainkat, azokat nem háborgatjuk. Úgy nem, szomszédokkal nem, nem. Köszönünk az utcán, azt’ ennyi.” (szociális otthon, lakó)
„Szoktunk köszönni, akkor megkérdezem, hogy milyen tusfürdő van, mi kell, és akkor megengedik, és akkor megveszem, és ismerem már őket.” (szociális otthon lakó)
„Így a szociális otthonon belül élem az életem. Vásárolok, de utána bent vagyok.” (szociális otthon lakó)
„Voltunk moziban, mikor volt ingyen mozi, akkor elvitt minket a nővérke.” (szociális otthon, lakó)
„A pszichiátriai otthonból van egy olyan öt-hat fős társaság, akik meg minden hétvégén eljönnek pingpongozni, vagy csocsóznak, zenét hallgatnak. Valakinek teljesen pozitív a viszonya ehhez az ötfős maghoz, tehát sokszor előfordult, hogy megkérték őket, hogy segítsenek, ha csinálnak ilyen programot, akkor erre nem sok jelentkező van, őket meg, ők meg örülnek, ha jöhetnek, és akkor ők bevonhatók mindenbe, majdhogynem önkéntesként jönnek-mennek.” (Közösségi hely, dolgozó)
„Mesélik, hogy van, aki kijön, vagy csoportosan sétáltatják őket.” (lakossági interjú szociális otthon szomszéd)
„Én nyolc évet itt dolgoztam a cégnél. És szoktam találkozni munkatársaimmal, aranyosan fogadnak, beszélgetünk.” (szociális otthon, lakó)
„Csak munkakapcsolat a postás nőkkel, a kisasszonyokkal. A város lakókkal nincs kapcsolatom. Jó napot, hogy tetszik lenni, ezen kívül más nem. Tudja a közös dolgok hozzák össze az embereket.” (szociális otthon, lakó)
Hát ugye ’88-ban beteg lettem, utána nem jártam. Előtte. Akkor jártam. (szociális otthon, lakó)
„Van itten a szomszéd, ez … szoktam vele találkozni, akkor úgy mondja, hogy szomszéd, úgy hív, hogy szomszéd.” (szociális otthon, lakó)
„Ott ütközik ki a magány, ugye, így este már, amikor kint sincs tennivalónk, semmi sem. Mert még akkor elbücürög az ember, elmegy boltba, vagy éppen csak kerülök egyet, találkozok ismerősökkel, stb., szóval ilyen apró dolgok, mert más nincsen.” (szociális otthon, lakó)
„Városba? Még nem is voltam kint. Azt sem tudom, ki lehet-e menni.” (szociális otthon, lakó)
„Tehát ha mi tudunk bánni ezzel a beteggel, meg tudjuk őt becsülni, akkor ő hasznos tagja lehet ennek a társadalomnak. Ha viszont nem becsülik meg, kiközösítik, megalázzák, akkor bizony ellenségekként fognak egymásra nézni.„ (egészségügyi szakember)
„Magának nincs már lakása, meg helye vagy valami az életbe.” (szociális otthon, lakó)
„Hol vannak a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak helyi közösségben? Én a kórházhoz rakom, mert szerintem csak itt kezelik őket.” „Hát ez az otthon lenne, mert szerintem a családi körbe a legfontosabb, hogy ott legyenek.” (középiskolások)
A 2011-es Népszámlálás adatai szerint az önmagukat „mentálisan sérültnek” valló személyek száma 46 265 fő volt. 78,83%-uk (36 471 fő) élt magán háztartásban, közülük 17,57% egyedülállóként. Bár a többség az otthonában él, jellemzően mégsem vagy alig vesznek részt a helyi közösség mindennapjaiban. A pszichiátrai ellátórendszer - függetlenül attól, hogy egészségügyi vagy szociális ellátásról van szó - homogén (betegség mentén szerveződő), zárt, mesterséges tereket és közösségeket teremt. Kutatásunkban azt találtuk, hogy a fő közösség szervező erő a vizsgált vidéki városban a közös érdeklődés volt. A pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak sok esetben kényszerközösségekbe szorulnak, és alig van lehetőségük az érdeklődésük alapján egy közösség tagjává válni (Csurgó, Kondor, Légmán, kézirat megjelenés alatt).
Képet készítette: Kondor Zsuzsa
