Szoclámpás

Színes szagos társadalom..

Szoclámpás

Multimédiás eszközökkel társadalmi és szociális szakmai kérdésekről!

Hirdetés

Intézményből közösségbe I.

2016.02.04. - Szoclámpás Szólj hozzá!

kozseghaza_falujsag_2_1.JPG

 

„Alig várjuk! „ (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Váratlanul ért minket, hogy el kell menni. Megszoktunk itt.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„A lakók várják, hogy szárnyalnak majd, szabadon élhetnek, viszont a dolgozók szomatizálnak, lebetegednek.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

 

 

Blog bejegyzésünkben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mit gondolnak egy pszichiátriai otthon lakói, szociális és egészségügyi szakemberek és a helyi lakosok a pszichiátriai otthon bezárásáról és a lakók új, modern, közösség felé nyitottabb, kisebb létszámú (max 30 fős) lakhatási formákba költözéséről.

 

„Megújulás, újdonság, szabadság, alkalmazkodás, borzadály, nekem nem, erő is köll a költözéshez, jobb életkörülmények, szép ház, önállóság, komfort, megszokása az új helynek.” (pszichiátriai otthon, lakók)

 

„Lényeg, hogy ne az legyen, hogy engem zavar. Ha kertészkedik meg kapál az nem baj, de ne jöjjön át kétpercenként.” (lakosság)

 

„A kiváltás nem azt jelenti, hogy meggyógyultunk és éljük a hétköznapi emberek életét. Baj van a betegség belátással”. (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

"Minden attól függ, kik lesznek az ápolók, felügyelet nélkül nem lehetnek." (lakosság)

 

„A gyógyszert semmiképp se hagyjuk!” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Nem sokat mondtak. Semmit. Azt tudjuk a kiköltözésről, hogy most már nem leszünk állandó orvosi felügyelet mellett és most már önállóbb életvitelre lesz pénzünk most már.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

Jelenleg hazánkban 8 674 ember él pszichiátriai betegek tartós bentlakásos intézményeiben (KSH). A kiváltási stratégia szerint ezek az intézmények 30 éven belül megszűnnek. 2012 óta 6 nagy (4 értelmi fogyatékossággal élő személyek, 2 pszichiátriai) intézmény kiváltása és 700 lakó kiköltözése zajlik Magyarországon 5 867 328 071 Ft/ 19 344 327,82 EUR EU-s forrás felhasználásával. A folyamat célja, hogy minden ember maga határozhassa meg-vagy legalább beleszólása legyen abba-, hogy hol, kivel és hogyan élje az életét, egyenjogú tagjává válhasson a helyi közösségnek és senki se legyen intézményes körülmények közé  kényszerítve. 

 

„Itt már annyifélét mondtak, idősek otthona, mozgássérültek, fiatalok. Kormányhivataltól jött valaki. Ne féljenek pszichiátriai beteg nem lesz, itt idősek otthona lesz. De meg se kérdeztek bennünket beleegyezünk-e.  Hiába mondom ne gyűjjenek, az én szavam semmi. Itt az ember már nem számít.” (lakosság)

 

„Van, aki évtizedek óta itt él, velük olyan sok teendő nincsen. Ők nem fogják a visszautat megtalálni. Ők betegek, elveszettek.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Ha a pályázati pénzt az intézményre költhettük volna, akkor kacsalábon forgó palotát csináltunk volna belőle.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Szét van szórva a csapat. Hogy miért nem építettek egy nagy szociális otthont, egy újat? Én azt jobban szerettem volna!” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Hát, azt tudom, hogy erre volt pénz, meg erre adott az Unió pénzt, hogy így kitagolják az izét. Hát, mit tudok? Az a régi elmeotthon az biztos, hogy nagyon rossz állapotban volt. Az nem megoldás, ahogy kinézett.” (egészségügyi dolgozó)

 

„Szerintem olyan, mint otthon, felöltözök, megyek dolgozni, aztán megyek haza.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Szomszédom attól fél, reggel felkel és itt lesznek fára felakasztva ők. Idősotthon még csak csak, de más… Pszichiátriai betegek nem normálisak.” (lakosság)

 

„Hát, félünk, hogy nem lesz pénzünk, hogy élünk meg! Hát, úgy hallottam, kérdeztem a telepvezetőt, hogy rezsit levonják, az ebédet, gyógyszert, és akkor heti kimenőpénzünk lesz. Úgy, mint eddig, heti kimenőpénzünk lesz.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Mi leszünk az első fecskék.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

Anna szerint: Sokféle ember él az otthonban ahol mindenkit bizonyos szempontból gyerekként kezelnek, többé-kevésbé függetlenül a betegségüktől, állapotuktól. Kiszolgálják őket, mosnak és főznek rájuk, gyógyszert kapnak, ha kell, vásárolnak helyettük, nem kell felelősséget vállalniuk semmiért, nem kell és többnyire nem is lehet dönteniük semmiről. Van, aki szenved ettől, van, aki belenyugodott ebbe, van, aki megszerette ezt. Hosszú évek alatt megtanulták, hozzászoktak ahhoz, hogy az intézményes szabályok között éljenek. Mindez azonban sok szempontból ellentétes a kinti világ szabályaival. A kiköltözéskor egy idegen világgal találják magukat szembe. Van, aki fél tőle, van, aki a szabadságot látja benne. Fontos élmény volt számomra, mikor szembesültem ezzel.

 

Zsuzsi szerint: Nagyon örömteli dolognak tartom alapvetően, hogy elindult Magyarországon egy kiváltási folyamat. Viszont azt látom, hogy a gyakorlatban sajnos a nagy célok és ideák nem tudtak megvalósulni eddig. Az első 6 intézmény esetében továbbra is meghatározza a gondolkodásmódot a nagy intézményi múlt és nincs egy közösségi és egyéni erősségekre és szükségletekre alapozó gondolkodásmód. Nagyon nem tartunk még sajnos ott, hogy elsősorban egyenlő állampolgárokként, a helyi közösség aktív tagjaként (pl. sakk szakkör, kutyások) tekintsünk a fogyatékossággal élő emberekre (köztük a pszicho-szociális fogyatékossággal élő embereket) és ne a fogyatékosságuk mentén. 

Címkék: őrületkutatás

A bejegyzés trackback címe:

http://szoclampas.blog.hu/api/trackback/id/tr468358724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.