Szoclámpás

Színes szagos társadalom..

Hirdetés

Szoclámpás

Multimédiás eszközökkel társadalmi és szociális szakmai kérdésekről!

Mért éppen a SZAKMA? Miért éppen ALASZKA?

2013.11.16. - Szoclámpás 2 komment

Sűrű ez a hét a szociális szakma szempontjából. Túl vagyunk többek között két szakmai konferencián, egy petíció átadásán, a szociális területen dolgozók bérezése ügyében és Bende Anna kitűntetésén is. Önkényesen utóbbit helyezem most a figyelmem kereszttüzébe. Ezzel nem akarom elvitatni a rendszer szintű problémák súlyát és a megoldásuk melletti kiállás óriási jelentőségét, erről szó sincs, sokkal inkább egy hasonlóan fontos, ám kissé elhanyagolt kérdésre hívnám fel a figyelmet.

Anna „elmondása szerint az aktivizmus és a szociális munka nem választható szét, és ebből adódóan ugyanazért aktivista, amiért szociális munkás is: „mert egy igazságosabb és egyenlőbb világban szeretne élni”.

A fenti idézet egy fontos dologra világít rá. Arra, hogy mennyire fontos, hogy tisztázzuk magunkban, hogy miért is köteleztük el magunkat a szakmánk mellett. Egyszer régen, réges-régen vagy talán mégsem olyan régen, de a szociális szakmátok kezdetén ti milyen belső indíttatások miatt veselkedtetek neki a segítő szakmának? Mi volt a világot megrengető célotok, ha volt ilyen? Szeretném, ha minél több történet összegyűlne azért, hogy ezzel emlékeztessük egymást arra, hogy mit is szeretnénk legbelül, hogy miről is szóljon ez a szakma.

És ha már jól belelendültünk a kérdések megválaszolásába jöhet egy nehezebb kérdés is. Hogy érezzük a mindennapi életünk, munkánk során mit teszünk a szakmai céljaink, esetleg ideáink megvalósítása érdekében? Kellemes, az ideák rózsaszín világából a földre visszarángató kérdés ez. Vagy mégsem? Ha megnézzünk Anna példáját, valahogy úgy tűnik, hogy ő a szakmai elveit szem előtt tartva dolgozik, és nem csak, hogy dolgozik, de ezzel ki is vívja a szociális szakma megbecsülését. És úgy gondolom, sokan mások is vannak, akik példaként állhatnak előttünk abban, hogy hogyan is kövessük el azt a bravúrt, hogy a szociális szakmában dolgozva ne kelljen feladnunk a szakmai elveinket. Ilyen,- ha már annyira bevett kifejezés a szakmában- „JÓ GYAKORLATOK” megosztására is buzdítok mindenkit, hogy ezzel is megerősítsük egymást abban, hogy ez nem egy lehetetlen küldetés! És a szakmánk mégsem olyan, mintha mi játszanánk Joel Fleischmannt a „Miért éppen Alaszka” című sorozatban, aki a világvégén Alaszkában kényszerül dolgozni, mert nem olvasta el a szerződésében az apró betűs részt.

 

A Szoclámpás csoport még 2012-ben készített egy videót arról, hogy „miről szól a Szociális munka szerintünk”. Igyekeztünk jó példákat összegyűjteni a teljesség igénye nélkül ennek a kérdésnek a megválaszolására.

Szoclámpás csoport- Kondor Zsuzsa

A bejegyzés trackback címe:

https://szoclampas.blog.hu/api/trackback/id/tr185635680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rainbow13 2013.11.20. 19:49:35

Részemről elég krízis szerű volt a pályaválasztás. Sokáig nem tudtam mit is tudnék amúgy elvadultan csinálni. De legalább azt tudtam, hogy hivatást keresek és nem simán munkát. A középiskola nem adott sok támpontot, mivel egyszerre szerettem a biológiát és az irodalmat kicsit furcsán néztek rám, hogy jó jó, de azért most vagy reál vagy humán, legyünk már reálisak! Aztán jött a társadalom ismeret óra, amit osztályfőnöki óra helyett tartottak meg, ahogy az etika órát is. Hát amíg a legtöbben ezeket az órákat dög unalmasnak és filozofálgatásnak tartották én teljesen beleszerelmesedtem a területbe és gyorsan többször is végignyálaztam és bevágtam a vonatkozó tankönyvet. Ez amolyan aha élmény volt nekem, hogy ilyen akkor van, hogy társadalomtudomány. Aztán ez azzal szűkült, hogy hát azért én valami interperszonális kontaktot azért szeretnék. Kicsit búvárkodtam, hogy milyen szakmai is van ennek a kettő dolognak a metszetében és meglett a szociális munka. aztán jött a harc a családdal, hogy édes kislányom mi lesz belőled, hát ilyen emberekkel akarsz foglalkozni, hát ez nem veszélyes, és hát hogy fogsz megélni majd, mert ezeket a szakembereket hát nem nagyon fizetik meg.
De hát aztán ugye jártam keltem Budapesten és hát amibe valahogy mindig belebotlottam, az a hajléktalanság volt, ami mellett egyszerűen nem tudtam elmenni, vagy ha el is sétáltam fizikailag, akkor is mindig jöttek a gondolatok,meg a lelkiismeret furdalás, hogy mi az hogy embereknek így kell élni, miért nem tesz valaki valamit, hogy ne kényszerüljenek ilyen körülmények közé.? És hát úgy éreztem, hogy ez az én felelősségem is, hogy megértsem a miérteket és próbáljak segíteni. Úgyhogy hát nem sikerült az otthoniaknak lebeszélniük a vad terveimről és így lettem végül szociális munkás és szociálpolitikus. Bár végül nem a hajléktalanság területén vertem gyökeret, hanem a fogyatékossággal élő személyekén, de továbbra is szakadatlan hévvel igyekszem munkálkodni leginkább manapság a nagy intézményi struktúra felszámolása érdekében.

Eni08 2013.12.02. 12:36:09

Ez az a kérdés amit már lehet hogy számtalanszor feltettek nekünk és meg is válaszoltuk, de azért néha mégis jó visszaemlékezni rá és belegondolni, hogy hogy is kezdődött, hát így vagyok vele én is.
A gimnázium végi felvételi jelentkezések idején még én se tudtam pontosan mit akarok vagy mi is lenne számomra a legmegfelelőbb szakma, de azt mindig is tudtam, hogy emberekkel, gyerekkel akarok foglalkozni, nekik segíteni valamilyen formában. A nem egészen tudatos választások és véletlennek betudott kimenetelek később már világossá válnak és rájövünk, hogy nincsenek is véletlenek. Például amikor a 3 lehetséges hely megjelölésénél a szociális munkát csak a 3. helyre írom be, mert akkor még nem tudom pontosan mit is adhat nekem ez a szak és az összes többi jelentkezésemről lecsúszok 1 ponttal és így kerülök be szociális munkára, na azóta vagyok hálás annak az egy pontnak, hogy nem lett meg.
Mert valahol bennem is az dolgozott legbelül, hogy amit gyerekként vagy kamaszként átéltem azokra próbáltam keresni a válaszokat, megérteni mi miért történt és a hasonló helyzetbe lévő gyerekeknek segíteni valahogy, hogy legyen egy szakember az iskolában vagy bármilyen szervezetnél, akihez fordulni tudnak, vagy egy közösség ahol fel tudják dolgozni az őket ért dolgokat.
Az egyetem előtt két fontos dolog volt számomra, ami később is elkísért és nagy vágyam a jövőben a szakmámon belül ezt kombinálva megvalósítani a segítést. A gimnáziumi évek alatt 8 évig a kerámia, a fazekasság és a képzőművészet meghatározó volt számomra. E mellett a másik pedig a cserkészkedés. Eleinte mint résztvevő, majd mint csoport vezető, programszervező voltam része ennek a közösségnek. El nem tudom mondani mennyi mindent kaptam ettől a csapattól, azoktól az emberektől akikkel felnőttem és ezt úgy éreztem vissza kell valahogy adnom. Ezért a szakmán belül ennek a két dolognak a kombinációja érdekel nagyon, a közösségépítés, a közösségfejlesztés, csoportban való dolgozás és a képzőművészet vagy bármilyen alkotó folyamat felhasználása az önkifejezésre. Eddig is és a jövőben is azon fogok dolgozni, hogy ebben munkálkodhassak, mint szociális munkás és hogy ezt valóban a hivatásomként élhessem meg.