Általános iskolában még azt gondoltam hogy állatorvos leszek. Az angoltanárnőm azóta is emlegeti, hogy engem bizony angol szakra „szánt”, és sajnálja hogy akkor nem tudott meggyőzni. A gimnáziumban, végül biológia-kémia tagozatra kezdtem járni , de hamar kiderült hogy nem nekem való. Kerestem a helyem a felsőoktatásban is, a szakterületek káoszában nem találtam önmagam, így elkezdtem dolgozni.
Teljesen véletlenül egy hitelvonal ügyfélszolgálatára kerültem, ahol 18évesen, napi 8 órában beszélgettem kétségbeesett, meggyötört , nehéz sorsú emberekkel. Munkatársaim nem értették, hogy egy nap után miért vagyok ennyire lehangolt, és kimerült, hisz mi csak adatokat rögzítünk. Éreztem , hogy ez sokkal több ennél, ekkor jöttem rá, hogy szeretném a segítés valamilyen formáját megismerni. Nézegettem a nagy kék felvételi könyvet, és , ráböktem a szociális munkára. Fogalmam sem volt hogy mi az, de beiratkoztam, és ezt egyáltalán nem bántam meg.
Jelenleg a mesterképzést végzem az ELTE-n. Rengeteg ismeretet szereztem itt önmagamról, és a világról. Kezdetektől fogva az „őrültség” témája foglalkoztat, és ebben a témában igyekszem a lehető legjobban elmélyedni. Közösségi pszichiátria nappali klubjaiban végeztem egyetemi gyakorlataimat, ahol csoportvezetőként összekapcsolhattam a szociális munkát egy másik nagy szerelemmel, az ékszerkészítéssel. Saját vállalkozásom keretében ékszerekkel foglalkozom, a legnagyobb vágyam, hogy az alkotó tevékenységet és a szociális munkát, olyan mértékben tudjam ötvözni, hogy az érintettek saját maguk is megtapasztalhassák önálló produktumaik valós értékét.
During elementary school I was planning to become a vet. My English teacher has been still mentioning, that she has always thought of me, who will apply for English major. At high school I enrolled for the the biology-chemistry school, but it turned out that it was not really for me. I tried to find my place at higher education as well, but I couldn’t find my field then, so I started to work.
By chance I started to work at a customer service of a credit line. So I talked to miserable people in 8 hours daily when I was 18. My colleagues couldn’t understand why I always was so tired and depressed after work, because anyway our job was only recording datas. I felt this means much more for me. Then I realised, that I would love to know more about how to help people. I checked the options, and I picked social work study field. I did not know what is that all about, but I enrolled in college which I haven’t regretted ever since then.
Currently I’m doing my master degree at the ELTE University. I gained many experiences and knowledge about myself and the world here. From the beginning I have been interested in the topic of “madness”, so I tried to get know most of information I just can in this field. I gained experience in a community based service, in a club house for people with psycho-social disability. In this club house as a group leader I could link social work with an other love of mine, the jewelry making. I have my own enterprise as jeweler. My dream is to interconnect social work with creative activities like jewelry making to help people with psycho-social disabilities to experience the value of their own work.
