2015. április 17-én került megrendezésre a Szociálpolitikus találkozó az ELTE Társadalomtudományi Karán családias hangulatban, jelenlegi és végzett hallgatókkal, süteményekkel. A szervezők a szociálpolitika végzősök közül kerültek ki, ugyanis egy félévzáró sörözés során elkezdtünk az egyetem utáni életről, az álláskeresésről, a munka világáról beszélgetni. Akkor jöttünk rá, hogy nem sokat tudunk arról, hogy mit csinálnak a végzett hallgatók, avagy mit is csinál egy szociálpolitikus.

Ehhez már csak egy löket volt, hogy a Karon a Kisebbségpolitikusok szerveztek egy hasonló találkozót, ami minket is arra bátorított, hogy rendezzük meg magunknak és az első éveseknek ezt a találkozót. A péntek délutáni beszélgetésre végül 8 szociálpolitikust sikerült meghívni, akik a szakma különböző berkeiből érkeztek, így más-más szemszögből ismerhettük meg a munkájukat. Képviseltette magát az állami -, a civil -, politikai -, és oktatási szféra, de hallhattunk kutatásokról, önkéntességről, a szakma szépségeiről és nehézségeiről egyaránt.

A bemutatkozások után szinte egyből rátértünk egy számunkra fontos kérdésre, hogy mit is tud egy szociálpolitikus, és hogy miért csak elvétve lehet olyan álláshirdetést találni, ahol minket keresnek kifejezetten? Tanulunk közgazdaságtant, jogot, szociológiát, szociális munkát többek közt, ami által kialakul bennünk egy holisztikus szemléletmód, de úgy érezzük, hogy az ilyen álláshirdetések mégsem nekünk szólnak. Több meghívott hangsúlyozta, hogy a munkájában ennek a látásmódnak és tudásnak mennyire hasznát veszi, hiszen egy-egy döntésnél, vagy döntés előkészítésnél ő megérti többféle szakember álláspontját, egy összekötő szerepet tud betölteni, amit a saját szakmai érdekérvényesítésénél nem utolsó szempont. Megnyugtattak bennünket, hogy ha azt érezzük nincs elég mély tudásunk egy-egy területről, az ne keserítsen el minket, mert a munkánk, a szakmai életünkben ez csak előnyt jelent, elmélyedni egy adott témában pedig úgyis a munkánk során fogunk. Ezen kívül pedig bátorítottak, hogy adjuk be többféle helyre az önéletrajzunkat, még ha nem is kifejezetten szociálpolitikust keresnek, mert van ránk kereslet az államigazgatásban, civil szférában, de még a for-profit szektorban is.

A találkozó során előkerült két olyan kérdés is, melyek esetében nem volt teljes összhang a résztvevők között. Az egyik, hogy merjünk-e nagy célokat kitűzni, vagyis, hogy hihetünk-e abban, hogy nagy dolgokat is képesek leszünk megvalósítani. Ezzel szemben volt, aki azt mondta, érdemesebb kisebben gondolkozni és azoknak örülni. A másik kérdés esetében pedig a már említett elmélyedés és a mindenhez valamelyest értés között voltak nézetkülönbségek. Míg volt, aki szerint érdemesebb később egy választott témában mélyebb tudást szerezni, addig mások szerint képezzük magunkat folyamatosan és mindenekelőtt széleskörűen. E kérdésekben nincsen jó vagy rossz válasz, a munkaerőpiacnak és a társadalomnak mindkét típusra vagy ezek kombinációjára szüksége van. 

Zárásként megkértük a résztvevő szociálpolitikusokat, hogy röviden, pár szóban foglalják össze jó tanácsaikat leendő pályatársaik számára. Ezek közül az első és egyik legfontosabb, hogy legyünk nyitottak. Használjuk bátran a kapcsolatainkat, merjünk akár évek múltán is kérni és kérdezni volt tanárainktól és csoporttársainktól. Mindemellett fontos még, hogy legyünk nagyon aktívak, egyaránt az egyetemi évek alatt, illetve azt követően is. Érdemes kihasználni a lehetőségeket és nem szabad megtorpanni egy-egy pályázat esetében kiírt kritériumoktól sem, sosem tudhatjuk, talán éppen ránk van szükségük. Végezetül, de nem utolsó sorban még egy jó tanács, hogy önkénteskedjünk, lehetőleg minél többet, mert általa szakmailag és emberileg is sokat fejlődhetünk.

Reméljük, hogy azokat a leendő szociálpolitikusokat, akik eddig bizonytalanabbak voltak, ezzel a pár sorral sikerült megnyugtatnunk és lelkesítenünk. Mások pedig megerősítést kaptak, hogy jó úton haladnak.  Bízunk benne, hogy olyan is lesz, aki mindezek hallatára kap kedvet a képzéshez.

Illetve titkon reméljük, hogy az első Szociálpolitikus találkozóval sikerül hagyományt teremteni és ezután minden évben legalább egy alkalommal egy közös térben egybegyűlnek majd a jelenlegi és a végzett hallgatók eszmét és tapasztalatot cserélni.

Borza Bianka, SeidiLilien
ELTE-Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika MA

Fotó: Esztergályos Attila