Blogbejegyzésünkben a 2014 augusztus 1-én történt „combinós gyilkosság” média megjelenéseiből[1] és „őrület kutatásunk” lakossági interjúiból  válogattunk. A „combinós gyilkos” egyrészt az őrült tipikus média ábrázolása, vagyis egy gyilkosság elkövetője. Egy pszichiátriai betegnek diagnosztizált férfi a villamos alá lökött egy idős nőt. Másrészt teljesen atipikus abban az értelemben, hogy maga az elkövető vált az ügy főszereplőjévé, ő maga, ismerősei, hozzátartozói, az utca embere is megszólalt, és nem csak a pszichiáterek nyilatkoztak, elsősorban a laikusok alakították az elkövetőről kialakult médiaképet, még ha ez nem is egy tudatos folyamat, hanem inkább a véletlen eredménye volt. Itt nem egy egy dimenziós emberképet kapunk az őrült gyilkosról, hanem megismerhetjük egy ember élettörténetét többféle szempontból is.Ugyanakkor míg a róla készült portréfilm még az ő beleegyezésével készült, a mostani az életét, élettörténetét, őt magát bemutató, elemző, leíró megjelenések, nyilatkozatok, jellemzések tőle függetlenül önálló életre keltek, neki már nem volt kontrollja felettük.

"Borzalmasan leterhelt gyerek voltam, tehát inkább édesapám volt nagyon céltudatos. (...) Volt olyan napom, hogy reggel lefutottam egy-két sziget-kört, onnan iskola, iskola után karate, karatéról áttéptem, már késve érkeztem a dzsúdóra és akkor úgy haza és akkor még gitároztam is." (A. Áron, 2014. 08.07. inforadio.hu, idézet a vele készült portréfilmből)

"Tévképzetei vannak/voltak, amiben mindig azt hiszi, hogy bántani fogják. És nem csak hiszi, mert bántják, bántották is. Rendszeresen inzultálták, zaklatták mind a vele kapcsolatba kerülő magánemberek, mind a hatóságot képviselők" (barát, index.hu, 2014. 08.02.)

„A Híradóban elhangzott: a férfi évek óta hajléktalan, korábban szociológus hallgatók csinálták róla filmet, amiből kiderült: budai elit családból származik, több millió forintot örökölt apja halála után, egy ideig Angliában is dolgozott, majd hazaérve se barátai, se családja nem fogadta be, lakása pedig ki volt adva, ezért az utcán, villamosokon aludt saját bevallása szerint. "Rongálok, garázda vagyok, ennyi" - mondta a férfi.” (hvg.hu, 2014. 08.02)

„Egy másik tanú azt mondja: csak annyit látott, hogy egy tipikusan hajléktalan külsejű férfi belöki az idős nőt a villamos elé.” (szemtanú, kuruc.info, 2014.08.02)

„Pártfogója szerint a jogot végzett, hajléktalan combinós gyilkos nem drogos, de alkoholista.” (ismerős, index.hu, 2014. 08.02.)

 „A.-t a szülei durva válása viselte meg, utána kezdett el egyre furcsábban viselkedni, és pszichés problémái is ekkor kezdődtek.” (barát, mno.hu 2014.08.03.)

 „"10 éve ez az ember jogot végzett. Beszélt angolul, franciául, volt lakása. Kb. 7 éve fedél nélküli, s egy-két éve van, hogy komolyabb pszichiátriai problémák, magatartászavarok léptek föl nála.” (Petőfi Népe és más vidéki helyi újság 2014.08.03)

"Péntek délután egy 74 éves nő vesztette életét a Margit-híd budai hídfőjénél. Meggyilkolták. A hírek arról szólnak, hogy egy jogász végzettségű, drogos, alkoholista, paranoid, pszichopata hajléktalan a villamos elé rúgta. Igazából ennek a tragédiának van még egy áldozata. A. Áron Gergely. Egy ismeretlen számára csak egy név, csak egy céltábla, az elkövető, a gyilkos. Azonban aki kicsit is ismeri, az tudja, hogy ő már évekkel ezelőtt áldozattá vált. Egy negatív életútspirál martalékává.Az Ő sztorijában az a rémisztő, hogy bárkivel megtörténhet. Pár csalódás, rossz döntések. 'Nem kell sok, hogy valaki utcázni kezdjen...' - ahogy ő maga is mondta. Sajnos a felelőtlen csavargó élet Áront a rabjává tette. Évek alatt egy ígéretes, ambiciózus fiatalemberből egy emberi roncs lett. Ezek a tények nem enyhítik tettének súlyosságát, csak elgondolkodtatnak. Áron nem a bírósági ítélet után fogja megkezdeni a büntetését, régóta fizeti tettének következményét." (vs.hu 2014. 08.06.)

Vajon a médiában hogyan jelenik meg egy őrült illetve a lakossági interjúkban a média őrület ábrázolásai?

2015.márciusában egy vidéki városban arról kérdeztük a helyi lakosokat, ők hogyan látják az őrülteket.

„Anya: Tévében hallom ez a fiatalember jó körülmények között, levetkőzött az utcán. Lánya: drog hatására. Az nem pszichiátriai beteg, nem beteg, nem tudjuk.” (2015.03 lakossági interjú)

Sokan utaltak a Germanwings pilótájára, aki pszichiátriai kezelésben részesült és a hegynek vezetett egy repülőgépet 2015. március 24-én.

„Ha olyan úgyse engedik ki. Ha nem olyan, aki a repülőt nekivezette az Alpoknak az is kattyos volt, nem félek tőlük.” (2015.03 lakossági interjú)

”Tévében pilóta most belement 150 utassal hegynek, nem tűnt fel senkinek, hogy retinája leesett? Akkor már nem lehet tovább pilóta, lelkileg is összeesett, most derült ki, hogy lelki beteg, hogy vezethet repülőt? Buszt meg autót sem lehet vezetni magánautót sem lehet pszichiátriai kezeléssel. Én dolgoztam sok olyan kiszámíthatatlan emberrel, aki dühbe gurult, ápolóra is rátámadt, ez már a kastélyban volt, de inkább egymással verekedtek, kerekes székben ült mindkettő, úgy ütötték egymást, akkor mi legyen a véleményem, ápolónak milyen joga van, megakadályozza őket arra van joga, ápolónak mihez van joga, részeg bolond fölébred, rátámad, tévében is ez van.” (2015. 03 lakossági interjú)

„Hogy jelentek meg akkor médiában? Úgy jelentek meg, hogy szerencsétlenek. ” (2015.03. lakossági interjú)

Nemzetközi kutatások azt találták, hogy a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak a médiában jellemzően veszélyes, kiszámíthatatlan, bűnelkövető szerepekben jelennek meg. Ez az érintettekkel szemben félelmet és elutasítást kelt. 

„Ki az őrült? Aki dühöngő. Elszabadulnak az indulatai, de én nem találkoztam ilyen emberekkel.” (2015.03. lakossági interjú)

„Másként látják világot, neki is volt pár ismerőse aki  egy idő után kiderült hogy másként látja a világot, de van egy barátja a Jászainál ő mesélte volt egy fickó, aki megverte a villamos megállóban az embereket, utcán embereknek dühkitöréseik vannak” (2015.03. lakossági interjú)

Magyarországon a médiában láthatatlanok a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak. Többnyire csak akkor válnak szereplővé,a szakemberek (elsősorban pszichiáter) elemzésének tárgyává, amikor erőszakos bűncselekményt követnek el. Róluk beszélnek, de nélkülük, őket magukat általában nem szólaltatják meg.Mindez összemossa a pszichiátriai betegeket a bűnelkövetőkkel, ezzel növelve az „őrültekkel” szembeni félelmeket.

[1] Kutatásunk keretei között részletesen elemezzük majd a "Combinos gyilkosság" médiaábrázolását.